Wednesday, March 6, 2019

இருளில் தெரிந்த உண்மை

இருட்டறையில் 
நெருக்கமான தீண்டலில் 
இறுக்கமான அரவணைப்பில் 
சூடான மூச்சு காற்றில் 
ஈரமான முத்த மழையில் 
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
என் பிள்ளையின் அபிரிமிதமான அன்பை நான் உணர்ந்தேன்.

Tuesday, March 5, 2019

வெளிச்சம் உள்ளே வரவா என்றது.
வேண்டாம், பகலில் சுட்டெறிக்கிறாய் என்றேன்.
நிலவோடு நான் வரவா என்றது.
வேண்டாம், இருட்டின் தனிமை பழகி விட்டதென்றேன்.

வெளிச்சம் சொன்னது,
வேண்டாமென்றாலும் விடியலோடு நான் வருவேன்.
கதைவடைத்தாலும் ஒளிக்கதிராய் உள் புகுவேன்.
கனவில் நீ மிதந்தாலும் கண் திறக்க வைப்பேன்.
வாழ்வின் அழகை நீ ரசிக்க அழையாமல் வருவேன்.

பளிச்சென எண்ணம் தோன்றியது.
வெளிச்சம் தான் வழி காட்டுமோ?
காய்ந்த சிறகு துளிர்த்தெழுமோ?
மாய்ந்த மனது உயிர்தெழுமோ?

விடை தேடி வெளிச்சத்தை வரவேற்கிறேன்.

Monday, February 25, 2019

மௌனம் மொழி ஆகுமா?

உன் மௌனம் உன் ரகசியங்களின் பெட்டகம்.
எனக்கோ அது சொற்களில்லா புத்தகம்.

உன் மௌனம் உன் எண்ணங்களுக்குத் திரை.
எனக்கு அது தாண்ட முடியா இரும்புச் சிறை.

உன் மௌனம் மொழியில்லாத ஆரவாரம்.
அதனை உணரமுடியாத எனக்கு பெரும்பாரம்.

உன் மௌனம் கரையைச் சீண்டி பார்க்கும் அலை.
அது புரிந்தும் புரியாமலும் தள்ளாடும் எந்நிலை.

உன் மௌனத்தைப் பத்திரமாய்க் காத்திரு.
அது வார்த்தைகள் ஆகும்வரை நான் காத்திருப்பேன்.

Monday, April 30, 2018

மனதில் பட்டது, சொல்கிறேன்.


உறங்கும் பொது தலையணையில் முடி போல் கவலைகள் உதிரும் என்று நினைத்தேன்.
விடியல் வந்தது. விழித்தெழுந்தால், வீழ்ந்தவை என் கனவுகள் மட்டுமே.


Sunday, April 29, 2018

When I was young...

When I was young,
I used to cycle without brakes, pedal or a seat.
My young child doesn’t ride without helmet, knee guards or wrist guards.
Childhood has not changed, I have.
When I was young,
I gazed at the stars, brighter than the city lights and shining like little diamonds.
Now, I move away from the city, its polluted air and noise to see a faint star.
The stars haven’t changed. The environment has.
When I was young,
We didn’t have a phone but my friend and I chatted for hours together with no concern for the passing of the day.
Now, we have phone and internet. It’s months since I talked to her.
Our friendship hasn’t changed. Our lives have.
When I was young,
I shared my hopes, dreams, desires and disappointments in pages and pages of letters to my friends.
Now, we exchange messages in as many words as there were pages earlier.
The language hasn’t changed. I have nothing more to say.
When I was young,
I travelled by rickety buses and slow trains. Journeys took days.
Now, I travel by planes and reach in hours.
My destination hasn’t changed. My lifestyle has.
When I was young,
I was fearless. I fought, risked and charged forward. Without a care in the world.
Worries haunt me, I fear ill health, death and destruction.
Life has not changed. I have become old.

Friday, September 22, 2017

துணையைத் தேடி...

நிழல் போல் தொடர்வேன் என்றால் நகைக்கத் தோன்றுகிறது

பகலில் காலைத் தழுவி இரவில் விட்டோடும்
நிழல் நீண்ட நாள் துணையா?
வெளிச்சத்திலா விளக்கை கேட்டேன்?
காரிருளில் தானே கரம் நீட்ட சொன்னேன்?

என்னோடே இரு. என் ஆவியில் கலந்திரு.
என்னை சுற்றி இருக்கும் காற்றில் கரைந்திரு.
என் இயக்கத்தில் ஒன்றாய் சேர்ந்திரு.
ஏக்கத்தில் உள்வாங்கும் பெருமூச்சில் ஒளிந்திரு.

அதிர்ச்சியில் நான் மறந்த சுவாசமாய் நீ இரு.
மரணத் தருவாயில் மீண்டும் ஒரு முறை கூட இரு.
மாய்ந்து மண்ணோடு நான் போகும் போது 
உன் மூச்சில் என்னை உள்வாங்கி கொள். 

நிழலாய் நீ வேண்டாம். நிஜமாய் என்னோடிரு.

Tuesday, September 12, 2017

பழகாத புதிர்கள்

இருள் பழகி விட்டால் ஒளி எதற்கு?
மௌனம் பழகி விட்டால் மொழி எதற்கு?
பசி பழகி விட்டால் புசிக்க உணவெதற்கு?
தாகம் பழகி விட்டால் தண்ணீர் எதற்கு?
எளிமை பழகி விட்டால் வளமை எதற்கு?
தனிமை பழகி விட்டால் துணை எதற்கு?
பழகினால் புரியாதது இல்லை
உறவுகளைத்  தவிர.